A tegnapi, egyébként érvénytelen népszavazáson nekem nem volt lehetőségem voksolni, mert Erzsébetváros csupán tartózkodási helyem és a lakcímkártyámon nem állandó lakcímként szerepel.
Ez persze nem jelenti az, hogy nincs véleményem. Hat éve lakom itt. Úgy érzem otthonra találtam, ha nem is életem végéig, de egy jó darabig. Szeretem ezt a kerületet, a hangulatát, azt, hogy dinamikus, nyüzsgő, hogy minden nap történik valami. Azt, ahogy megelevenedik az utcákon a városrész történelme, a színeket, a hangulatot, a nagy nevetéseket, hogy soha nem alszik, azt hogy együtt dobban a szívem a városéval.
És. Szeretem. A romkocsmákat. Jobban, mint a Belső –Lipótváros és Buda fullsznob, dresscode-os bárjait, vagy mint a külső kerületek ótvaros diszkóit.
Ha szavazhattam volna nagyon határozottan nemmel szavazok.
Hogy miért? Nagyon egyszerű. Mert nem az a megoldás, hogy éjfélkor bezáratjuk a szórakozóhelyeket. A megoldás sokkal árnyaltabb. Közös munkát, egymás meghallgatását, odafigyelést, konstruktív ötleteket igényel.
Két érdekcsoport feszül egymásnak.
A vendéglátósok és szórakozni vágyók (nem csak a bulituristáknak elkeresztelt külföldiek, akik messzi földről jönnek csodáját járni a bulinegyednek) szemben az itt élőkkel, akiknek a kedvenc az érve, hogy alkotmányos joguk csendben aludni. Véleményem szerint pedig a kerületek is joga van kifejteni a kerületben rejlő aranybányát. Persze nem olyan áron, hogy a minőségi életük (és alvásuk) rovására menjen.
Pont ezért ésszerű megoldásra lenne szükség. Az éjféli záróra nem az.
A szemét és hangzavar maradna. Csak éjfél előtt. A fiatalok máshol folytatnák a dorbézolást. Más utcákban, más kerületekben, más kocsmáiban, a haver albérletében, ami ott van a bezárt kocsma felett. Akkor tényleg hangos lesz a szomszédból hallgatni az afterezést.
A vendéglátósokat sem túl etikus dolog ellehetetleníteni és tönkretenni. Számukra egyértelműen éjfél után jön a bevételek nagy része, a vendég még hajnalig iszik, sokat jattol. A csapos, a pohárszedő, a takarító, az üzletvezető pedig ebből a pénzből eteti otthon a családot, ebből fizeti a közüzemi számlákat és a satöbbit.
Önző leszek. Én nem indulok el bulizni este fél 11 előtt. Nem akarok egy bő óra múlva visszafordulni, hogy bocs zárunk.
Most utólag kár fejtegetni, hogy miért nem volt sikeres a népszavazás, a szervezetlenség miatt vagy mert az erzsébetvárosiak pont beleszartak (16%-os részvételi arány…), a Facebook csoportos hangemberek online próbálják megváltani a világot kommentháborúkban ahelyett, hogy a kellemes vasárnap délutáni napsütésben átsétáljanak a szomszéd utcába és berajzoljanak egy X-et.
A helyzet normalizálására kostruktív megoldások kellenek. Párbeszéd. Nyitás mind a két részről.
Első körben ledönteni azt a tézist, hogy éjjel az utcán mind alja undorító drogosok, akik üvöltenek és rendre egy szemétdomb közepén saját hányásukban fetrengve artikulátlanul üvöltnek. Én ezt a magam nevében (is) kikérem. Ugyanolyan dolgozó, GDP-t termelő hétköznapi dolgozó polgár vagyok, mint ti, nem drogozom és úgy érzem hétvégén nekem is kijár, hogy kiereszthessen gőzt. Biztos ilyenek is vannak, de az általánosítás nem vezet sehová.
Forrás: MNO
Fő probléma egyértelműen a kosz és a hangoskodás, amit a bulizók rovására írnak. Nos, a szemét és telehányt utcák mindenkit nagyon zavarnak, ami jogos persze. Engem például a több tonna kutyaszar, amit feltehetően nem a bulizók kutyái hagynak mindenhol (tényleg mindenhol, undorító) legalább annyira zavar, mint egy hányástócsa a járda közepén. Nem lehet mindent a bulizókra fogni. Igenis mi is szemetelünk. Nem keveset. Nem úgy néz ki Budapest, hogy mindenhol tisztaság és ragyogás, a hetedik pedig egy szemétdomb, mert itt buliznak a külföldiek.
Tisztán emlékszem egy mámoros este után vettem elvitelre egy pizza szeletet a Királyon. Miután megettem ki akartam dobni a kis papírtálcát. A sokadik kuka mellett mentem el, de mind tele volt. Mivel nekem rögeszmém, hogy ne dobjuk el a szemetet , az egészet a ketchupos szalvétával együtt begyűrtem a táskámba. Sokan ezen nem szaroztak volna ennyit és eldobják a francba. Nem tudok rájuk haragudni, mert basszus van egy csomó ember, akinek ezzel is munkát lehetne adni, hogy rendszeresen üríti a szemeteseket, összeszedi ami mellé esett.
Amiről még az utóbbi napokban fórumokon olvastam, amitől nagyon ki vannak borulva az ott lakók, hogy a kapualjukat használják WC-nek. A szórakozóhelyek már úgy érzem tettek kisebb lépéseket a helyzet enyhítésére. Szó volt arról, felajánlják, hogy fogyasztás nélkül bárki bemehet az utcáról használni a mosdókat.
Azt gondolom a hangzavar teljesen normális egy kétmilliós fővárosban. Nekem is hozzá kellett szoknom. Van, hogy nyáron zárt ablak mellett ventillátorral alszom. Most pedig biztos sokan megköveznek, de azt gondolom, hogy Belső Erzsébetváros akkor sem ideális egy nagycsaládosnak ha éjfélkor zárnak be a kocsmák. A gyereknek egy hatalmas udvarra, friss levegőre van szüksége nem egy ráccsal elkerített betonjátszótérre és szmogra.
Abban is meg lehetne állapodni, hogy ősztől tavaszig, hétfőtől csütörtökig bezárjanak szórakozóhelyek éjfélkor, de hétvégenként és nyáron, amikor szezon van érvényesüljön a hosszú, akár reggelig tartó nyitva tartás.
Végül ,de nem utolsó sorban az elborult fantáziámmal simán bevetnék alternatív ötleteket. Keresnék 2-3 itt élő, nyitott élő jófej családot, hiteles arcokat. Kis asztaltáblákat készíttetnék az arcukkal, amelyeket leteszek a kocsmapultra, a Reserved tábla mellé, vagy kiragasztanám a Tilos a dohányzás matrica mellé egy rövid időre kampányszerűen.
Valami hasonló szerepelne rajta.
„Szia! Kovács Béla vagyok, 36 éves könyvelő, ő itt a feleségem Etelka, ő itt pedig Ödönke és Julcsika, a gyermekeink. Kérlek, mikor éjjel a haverokkal kint megy a partizás gondolj ránk is, mi éppen alszunk."
vagy
"Szabó József 76 éves nyugdíjas vagyok, 30 éve itt élek. Örülök, hogy Te is itt vagy, de kérlek ne dobáld el a szemetet, mert a következő években is egy tiszta, barátságos környéken szeretnék élni."
Lehet, hogy hülyeség, de engem például nem hagyna hidegen.