A napokban a hírek főként Harry herceg és Meghan Markle esküvőjéről szóltak, de azért elvétve a cikkek között rátaláltam, hogy tegnap, május 19-én az Európai elhízás elleni nap (European Obesity Day, EOD) volt. Nyilván nem nagyon hatott meg senkit. Nem csodálom.

Tavaly az OECD által készített felmérés szerint mi magyarok a negyedik legelhízottab nemzet vagyunk.(http://www.oecd.org/health/health-systems/Obesity-Update-2017.pdf)

Számomra nem ez a tény a legszomorúbb, hanem ahogy magyarázzuk a bizonyítványt. Az Index cikk alatti kommenteket olvasva elöntötte a fejemet a szar méreg. Mi mindenre rá tudjuk fogni, hogy a kövérségben ilyen szinten elöl járunk.

Természetesen mindenki hibás, a kormány, a társadalom, a felmenőink, a kultúránk, a genetika, az alacsony jövedelmek, még a szomszéd Teri néni is. Meg mit nekünk ilyen hülye statisztika, minket ne hasonlítgassanak össze nyugattal, ahol más az élet, nem kell három műszakban a gyárban robotolni, ott nem csak krumplira meg szalonnára telik, ott ráérnek olyan időrabló dolgokkal foglalkozni, mint egészséges életmód, mozgás és hasonlók

Nem vagyok híve az kommentháborúzgatásnak; értelmetlen véget nem érő vitákba bonyolodni, hülyékkel veszekedni, főleg nem az ünnepi hosszú hétvégén, amelynek minden pillanata kincs. Nem akarok elsőre dühből reagálni. Szeretem a témát körbejárni, ész érveket felsorakoztatni, azokat alátámasztani, megindokolni, ezért inkább összeszedtem ebben az írásban, hogy mégis mit gondolok.

Akkor most az elején lelövöm a fő mondanivalóm. Egyes egyedül mi vagyunk felelősek azért, hogy milyen minőségben éljük az életünket és milyen testben. Persze vannak akinek tényleg egészségügyi oka van annak, hogy túlsúlyosak és van az országnak olyan rétege, akinek nehézséget okoz a napi betevőre való előteremtése, így csak azt tudják enni, amit látnak. Akikről írok azok nagyon nem ez a két kategória. Az ő kórképük legsúlyosabb, a neve a nemtörődömség.

Most, hogy itt a tavasz, lassan nyár is, kibújtunk a nagykabátokból, vastag pulcsikból. Elképedve nézek körbe a városban, az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, hogy mennyi elhízott ember van akik szó szerint szétfolynak. Hatalmas lihegések közben felvonszolja magát a buszra, majd az első adandó székre ráveti magát. Fáj neki ha a saját lábán kell állni, belepusztulna ha azt az egy megállót le kellene gyalogolni. Nem, nem cuki pufirizsák, dagibogyók, molettek, telkarcsúk, plus size méretűek, hanem konkrétan nagyon kövérek.

Na és, hogy jövök én ahhoz, hogy kétségbe vonjam, hogy a mi kövérségünknek oka főleg nem az anyagiakra fogható. Íme:

Érdekes módon az aluljárós Fornettisek előtt reggelente kígyózik a sor, a Mekik és a plázás kajáldák mindig dugig vannak, Bár ez relatív, de szerintem ezek nem olcsó dolgok, ennyi pénzből brutál egész napos otthon elkészített kajacsomagot hozok össze. Akik pedig az időhiányra fogják, nos általában én sem fekszem le éjfél előtt, látszik is rajtam, de most nem ez a lényeg.

Amikor a kasszánál sorban állok sokszor figyelem az előttem állok kosarának tartalmát. (Néha nem tudom, hogy egy ufo vagy egy wannabe társadalomkutató veszett el bennem). Akik szalonnát, rúd parizert, margarint, étolajat, két kilós fehérkenyeret, élénkpiros, kiwizöld, borzalmas sárga színezetű cukros üdítőt vásárolnak ott többnyire becsúszik egy tábla csoki, chips és keksz is. Nekem nyilván semi közöm hozzá, nem az én pénzemből veszik, de akkor ne fogjuk arra, hogy nem tudnák minőségibb alapanyagokat választani.

 Ugyanennyiért teljes kiőrlésű pékárut (kenyeret otthon is lehet sütni), zabot, tojást, salátát, zöldségeket és gyömölcsöt is tudunk venni. Sok helyen olvastam, hogy nem tudunk elszakadni a rizstől és két kilós zsákoskrumplitól, mert még mindig az a legolcsóbb köretnek való. Bioboltban, kínaikban (!) is kapható bulgur, kölés vagy más egészséges alternatíva ami nem sokkal kerül többe. Húsokat, csirkemellfilét piacon olcsóbban ki lehet fogni, ami kinézetre is jobb, mint az 500 g-os előre csomagolt tálcás Sparos változata. Ki lehet fosztani a baromfipultot, felvásárolni többet, otthon pedig szépen fagyóba pakolni. Az egész csak tervezés és szervezés és akartat kérdése.

A reménysugarat a mai fiatal felnőtteknél látom. Az Y-generációsok, akiket már többnyire nem a szülei etetnek otthon, maguk döntik el mi kerül a kosárba, a leginkább nyitottak az egészséges életmódra. Mi vagyunk azok, akik kakaóscsigán, cukros teán, menzás krumplistésztán, rizseshúson, vajas kenyeren és társain nőttünk fel és köszönjük nem kérünk belőle többet. A legvédtelenebbek pedig a gyerekek, főleg azok, akik szülei szerint még mindig jó ötlet reggel egy halom péksütményt tömni a gyerek táskájába, jutalomból cukrászdába, Mekibe menni. Nem, nekem nem az alkalmi mekizéssel van a baj, hanem ha a Happy meal menü a “mindennapi kenyerünk” lesz.

                                                                           Forrás: www.fna.hu

Ja és igen, a mozgásról még röviden. Az edzőtermi bérlet valóban nem olcsó mulatság, de a szabad levegőn való séta, bringázás, kocogás tudtommal még ingyenes (legalábbis tőlem még nem kértek érte pénzt). Otthon is lehet tolni vagy kint a parkban, korán reggel vagy késő este is.

 Egy életünk van, egy testünk. Ez a test bástyaként óv minket a születésünktől az utolsó szívdobbánásig, egy szentély, ahol a lelkünk lakik. Tisztelnünk kell. Alapvető dolog, hogy formában tartjuk, óvjuk, minőségi cuccokkal tápláljuk. Ha szeméttel tömjük meg nem jól fog működni. Szerintem ki nem szarja le milyen cipőd vagy telefonod van, ha a testednek nem a legjobbat adod?!  Egyszerűen nem lehet normális dolog, ha tükörbe nézed és utálod ezt a csodát!

Az elhízás nem csak esztétikai kérdés, nem arról szól, hogy ki merünk-e menni a strandra vagy sem, hanem az egészségünkről, az életünkről, a jövőnkről. Semmi köze hozzá az aktuális politikai helyzetnek, a csillagok állásának, a statisztikáknak, másoknak, akinek sokkal több pénze van, a szomszédnak vagy bárkinek.

Ez a te döntésed!